8.b

közben ezt hallgasd!! VÉGIG!



Fontos idő következett el életünkben. Ilyenkor félve a jövőtől a múltra tekintünk vissza. Közeleg a ballagás.A biztonságot nyújtó általános iskola vége...
Milyen fantasztikus is volt... :')
Emlékszem még az 1. napra. Nagy forgatag és káosz jellemezte a reggelt. Mindenki egy olyan embert keresett magának, aki mellé le mer ülni, és aki mellett talán jól érezné magát. Voltak, akik már ismerték egymást, így ők ketten foglaltak helyet a közös fedeles padokban. Kékek és rózsaszínűek.
Még mindig élesen él az emlékemben.
Ijesztő volt. Valahogy mégis nyugodt tudtam maradni.
Arcokat kerestem. Kis pufók arcokat láttam tele reménnyel,és kíváncsisággal. Mi voltunk azok. a mostani 8.b 2002-ben.. 8 évvel ez előtt. Sokszor gondoltam vissza az emlékeinkre. Mindig jól esett. Most valahogy nem. Fáj. De nem az emlék, hanem a tudat, hogy mindez csak emlék marad, és el kell hagyjam azt a fantasztikus osztályt tele azokkal az emberekkel, akikkel szinte többet voltam, mint a családommal. Család..
Nekem ők a 2. családom. Kedvre derítettek, ha olyan volt a kedvem, és lenyugtattak, ha túl jó kedvem volt.
...
Az első napon Osztós Zsófi mellé kellett ülnöm. Először nem akartam, de aztán megbarátkoztam a tudattal, és elfogadtam padtársnak. Marci ült mögöttem, neki akkor Szabi volt a padtársa. Szabi vézna gyerek volt, szinte elfújta a szél. Nagyon hasonlított már akkor is Mr. Bean-re. Csúfoltam is, de nem rossz szándék vezérelt. Csak tetszett a tudat, hogy van egy ilyen viccesen kinéző osztálytársam. Marci kicsit pufók gyerek volt. Akkor még nem hordott szemüveget. Szabitól kértem egy rózsaszín ceruzát, mert akkor még a Gyöngybetű c. könyvben színezgettünk. Akkor kérdeztem meg a nevüket. Az első fiúk voltak, akiket megismertem az osztályban. Furcsa. Visszagondolva a múltra...
Akkor még csak a standard felállás volt. Ildikó néni és Kati néni megtanította nekünk az élet alapjait. A számokat, a betűket, és ezek használatát. Nagyon sokat köszönhetünk nekik. Mégis ha akármikor elmennek mellettünk a folyosón, mintha nem is ismernénk őket, elmegyünk egy hang nélkül mellettük.Furcsa...
Emlékszem, Ati tanított meg focizni a többi fiúval. Folyton fociztunk, kiélvezve az iskola pályáját. Ágó volt a legjobb kapusunk, Erik a legjobb csatárunk, mögöttük pedig mi. Nagynak akartunk mindig látszani. Kötekedtünk a nagyokkal, és megvédtük magunkat. Minden ősszel levélbunkereket építettünk, és játszottuk, hogy milyen nagyok voltunk..Rosszul tettük. Most visszagondolva jó lenne 1.-snek lenni. Élvezném. Mindent újra átélni...
Sírnom kell, de nem tudok. Csak valami furcsa érzés feszegeti a mellkasom. Szeretnék bőgni, de sajnos nem tudok.
Tudom, hogy akármennyire fáj, vége lesz...
...
Emlékszem, 2003. augusztus 31-ére. Nem tudtam elhinni, hogy 2.osok leszünk. De megtörtént. Nagyon hamar eltelt. Nagyobbak lettünk. Itt folytatódott minden, ami 2.ban.
...
3.ban Ati bához és Gizi nénihez kerültünk. Fantasztikus ofők voltak. Elvittek minket mindenhova. Szarvason volt a legjobb...Felejthetetlen. Azok az esték az erdeiiskola varázsában..pecáztunk is rengeteget.
Emlékszem Matyi egyszer fogott egy etetővödröt :D Nagyot röhögtünk :) Én fogtam pár halat. Az egyiket Willy ölte meg, hogy ne szenvedjen. A hülye állat :D
Nomeg a fénypont: Ágó a mólóról akart egy ágért nyúlni, és beesett a vízbe. Rosszul is elsülhetett volna, de hála istennek a sekély részre esett. Az az egyik legszebb emlékem. 4.ben az erdei iskola nekem inkább azokat a jeleneteket őrzi, amikor rohangáltunk a folyosón, Gizi néni veszekedése az új vendégekkel, Andris legurult a dombról, és ezért nézhette a Jóban rosszban-t. Andris..Hülye egy gyerek volt. Bohókás és hülye. De nagyon bírtam. Minden hóbortja egyedivé tette. Nomeg a rockzenébe és a gépekbe vetett szeretete elvarászolt. Bár rengetegszer volt HÜLYE. Mindig tette az eszét. De a 8.b életében az egyik legtisztább lelkű gyerek volt. Vele jártam évente Nádudvarra a helyesíró versenyre. Soha nem értünk el helyezést, de élveztük, hogy hiányozhatunk a suliból, készülhettünk órák közben, és megnézhettünk egy jó filmet a helyi moziban. Hiányzik az az idő. Olyan, mintha tegnap lett volna.. Mégis...4 kibaszott év..rengetegnek tűnik. Az ember így elgondolkodva rájön, hogy az élete túl rövid ahhoz, hogy ne élvezze ki minden egyes pillanatát. Nem tettük. Még van időnk.
...
5.osztály...
9-10 emberrel bővültünk. 1 fiú,a többiek lányok. Előtte a balatoni táborban ismerkedtem meg Bencével. Életem egyik leghosszabb ideig visszatekinthető legjobb barátom volt. Megismertetett a rockzenével, és azzal a csodálatos világgal, ami őt körülvette. Nagyon bírtam. Kitartottam mellette akkor is, amikor Matyi és Willy leváltak tőlünk, és utálni kezdtek. Így maradtunk mi ketten, jóbarátok.
Minden szarban benne voltunk...Nem volt soha olyan balhé, amit úgy tudhattunk le, hogy nem voltunk benne. Szerettem ezt az időszakot. Leírtak minket, de leszartuk. Éltük a magunk életét. Kiélveztük. Jól tettük. Talán eddigi kis szaros életem legszebb 1-2 éve volt. Elkezdtünk csavarogni a Plázában, utcákon minden egyes pénteken fociedzés előtt, amit Ati bá tartott.Érdeklődtünk a lányok iránt, így mindig az emeletről néztük a nőket, természetesen jó panorámával. Bence, akárhogy is alakult ez az élet, nekem mindig barátom maradsz!
...
6. osztály
8-an távoztak év végén.Kibaszott 6osztályos gimi..
Akkor szakadt meg az egység. Zülleni kezdtünk. Romlottak eredményeink...
7.o.
Gyökeres változás. Év vége felé elkezdődött a gyűlölködés, egészen 8.ig kitartott.
Mondjátok meg! Miért? Miért kell megölni annak az osztálynak a szellemét , ami ilyen szép és kerek múltat tudhat maga mögött. Miért kell ilyennek lenni???
Szeressük már egymást, hiszen már nincs sok időnk.


Kedves 8.b osztály! SZERETLEK TITEKET!
Midnig is a 2. családom maradtok! Soha nem akarlak elfelejteni titeket!
És megtörtént, amire vártam. Sírok. De jól esik. Jópár hete vártam már ezt.Ennek ki kellett törnie.
Nem sírok. Zokogok. keserves..
NEKEM MINDIG AZOK A BABOK ÉS MADARAK MARADTOK, AKIK VOLTATOK! SZERETLEK TITEKET! SAJNÁLOM, HOGY JÓPÁR EMBERT KIHAGYTAM, ÉS NEM TETTEM EMLÍTÉST JÓPÁR SZÉP EMLÉKRŐL...

Nekem mindig is
Ati marad a legokosabb,
Lali a leggonoszabb kisembernek,
Laura a legőrültebbnek,
Brigi a legbababbnak,
Lili a legnagyobb Hamilton rajongónak,
Bence az egyik legjobb havernak,
Szabi a legfurcsábbnak,
Juci az aranyköpésgyártónak,
Dorka a távolságtartónak,
Ágó a legviccesebbnek,
Szép a legparasztabbnak,
Erik a legjobb deszkásnak,
Dani a természet emberének,
Evi a legmegismerhetetlenebbnek,
Hetti az örökmozgónak,
Panni az örök fésületlennek,
Zsófi az örök különcnek,
Betti a mindig divatosnak,
Peti az örök focistának,
Marci a hajasnak,
Én pedig mindig az a Lóri leszek, akinek megismertetek. Ígérem.

De tudnotok kell!!!
MARADJATOK LEGALÁBB ANNYIRA EMBEREK, AMENNYIRE JÓ EMBEREK EDDIG VOLTATOK UTATOK SORÁN. KÉRJETEK BOCSÁNATOT MINDENKITŐL, AKIT MEGBÁNTOTTATOK!

Szar sírni, mégis jól esik. Mindenkinek a legkiválóbb jövőt, és szerencsét kívánok az álmai megvalósításához.

LÓRI ÖRÖKKÉ SZERETNI FOG TITEKET!!

8.b osztály (2002-2010) (L) :)